GA, Földlakó, 2010

Nem a magabiztos tudás számít, hanem a tiszta, természetes, megengedő fogékonyság a Természetben ébredő elsöprő, emberivé tanító erők iránt!
GA, zenében ébredő

Parancs János

GA, a tárgyak belső világának lakója, 1972

Életünk igazi értékét nem a felhalmozott anyagi javak, hanem az életünk során elért felemelő, maradandó élmények jelentik. Ezek közül is kiemelkedik az emberiséget felemelő alkotás, és a Világegyetem legnagyobb titkát magába foglaló mágikus zene élménye.
GA, zenelakó, 2010

Az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúltak, hanem azok, amelyekre emlékezünk.
Leonid Pavlenko

A zene magasabb rendű megnyilatkozás, mint minden bölcsesség és filozófia.
Ludwig van Beethoven

A művészet az emberi önvaló tökéletességének visszatükröződése. Ebben megtalálható minden vágy végső célja, és ez az, ami visszacseng: a tökéletesség időtlen harmóniája.
(ismeretlen szerző)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Művészet

Mencius érvei szerint ha nem érezzük az életerő helyes tettekkel táplálásának örömét, összeaszalódik
(Mencius, 6A:15 2A:2). A legmámorítóbb élményeket akkor élhetjük át, amikor a nagyszerű virtusokat gyakoroljuk, és a legjobban a zene révén.

Az ókori kínai filozófia szerint a zene a Mennyek ajándéka, alapelvei a világmindenség törvényeiből adódnak és rendkívüli erővel képes hatni az emberekre.
Chan, Wing-tsit (1963). A Source Book in Chinese Philosophy. Princeton, NJ, US: Princeton University Press.

http://istvandr.kiszely.hu/ostortenet/018.html

Guyau a művészi élvezetről így beszél: „képzeljük el, mit érez a madár, amikor szárnyait kibontja és mint a nyíl hasítja a levegőt, emlékezzünk vissza mit éreztünk vágtában rohanó lovunk hátán vagy ha vitorláson repültünk a habokon, vagy a keringő mámorában; mindezek a rohanások bennünk a végtelenség, a mértéktelen vágyakozás, a buja és bolond élet eszméjét keltik, az egyéni lét megvetését, azt a kényszert, hogy gátlás nélkül rohanjunk tova és elvesszünk a mindenségben.”
Mosonyi Dezső dr.: A zene lélektana új utakon, 1934, 9.-10. o.

A ló a legnagyobb adomány, amivel a kultúra az embert megajándékozta.
Klattle, 1814, Aphorismen über die Pferdezucht

Régi arab mondás szerint a Paradicsom a földön a ló hátán, a könyv lapjain és az asszony ölelő karjai közt található meg. A szanszkrit és a zend nyelvekben a Nap, a fény és a magasztos fogalmak azonosak a lóval. Csodálatos tulajdonságokkal bírt az ősmagyarok táltosa is. Az első valóban lovas nép Európa történetében: a hunok. A ló hátán az ember felülemelkedett a dolgok megszokott rendjén: felfedezte a sebesség mámorító érzését, azt a mámort, amely azóta is a jellemzője a mind magasabbra törő embernek.
Vecseklöy József: Ló és ember. 1983, a szerző kiadása

Az a lovas nép, amely évezredeken át a Természettel egybeforrva a ló hátán töltötte napjait, a ringató és vérforraló ritmussal, a szédítő sebességgel az örömteli végtelenbe röpítő ló hátán, mai fül számára szokatlanul gazdag zenekultúrával bír, különösen a gyalogos, vagy az ülő népek megrendelésre kiizzadt zenéjéhez képest. Az emberiség első lovas népe évezredeken át Kínától Indiáig, Közép-Ázsiától a Kárpát-medencéig síkságokon, fennsíkokon (Etelköz, Szkítia, minuszinszki medence, Ordos, Herát, Yunnan, Radzsisztán stb.) máig élő, lenyűgözi és felvillanyozó népzenéket hagyott maga után. Több évtizedes kutatómunkával, csodával határos egybeesések rendkívüli sorozata révén sikerült ezek nyomaira bukkannom. Ideje, hogy világszerte felfedezzük a lovas zenekultúra kincseit, az emberiség zenei világörökségének eddig elérhetetlennek hitt csodáit. Egy ma már teljesen szokatlan, varázslatos, életteli kultúrába pillanthatunk be, amely egyszer csak megelevenedik előttünk és bennünk, és átéljük, hogy mindig is élt bennünk, ezredév óta lappangva, de ott élt mindannyiunk minden sejtjében, lappangva, várt, csodára várt, arra, hogy feléledhessen. És eljött az idő!
Grandpierre Atilla

Éber tudatállapotunk csak egy a sok alapvetően különböző fajta tudatállapot közül. Végigélhetjük az életünket anélkül, hogy ezek létét sejtenénk; de ha a megfelelő ingerre teljes valójukban megjelennek, olyan tudatállapotok, amelyeknek éppúgy megvan a maguk alkalmazási és alkalmazkodási területe. Nem lehet a világegyetem teljes valóságának egyetlen elmélete sem végleges, amely eltekint ezektől a tudatállapotoktól. Mindenesetre ezek megtiltják, hogy kiérlelés nélkül lezárjuk számadásunkat a valósággal.
William James: The Varieties of Religious Experience, p. 422
http://www.gutenberg.org/files/621/621.txt

A világ értelmezése nem képzelhető el gondolkodás, a gondolat élménye, a gondolat katarzisa nélkül.
Domokos Mátyás: A metafizikus költészetről. Nap Kiadó, 2008, 6. o.

Az élet egyetlen és legfőbb kincsünk, a közepe és a lényege mindennek. Kiinduló és végpontja kell hogy legyen minden egységes szemléletnek, amellyel az emberi létet minden jelenségével együtt megérteni próbáljuk.
Szent-Györgyi Albert, 1946, Válasz. Részlet, 1946 december. Lásd: Egy biológus gondolatai. Gondolat, 1970, 109.

GA, az élet szerelmese, 1980

(1925, 1981/9)

A népzene a Természet tüneménye... minden kulturális befolyástól mentes. Ez az alkotás ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a Természet egyéb élő szervezetei: a virágok, állatok... bámulatba ejt a forma tömörségével és kifejezésteljességével s az eszközök gazdagosságával, frissességével és közvetlenségével... A népi stílus tisztasága egyáltalán nem vész el az újszerű harmóniák használatával. Csak aki saját nemzete lelkébe, legelrejtettebb titkaiba mélyed, csak az alkothat olyan muzsikát, melyben kifejezésre juthat a népzene. Ha elég tehetséggel rendelkezik, műveiben ezt teljességre tudja vinni... A népzene a városi kultúrától nem befolyásolt emberekben öntudatlanul működő természeti erő átalakító munkájának eredménye.
Bartók Béla: A népzenéről. Gondolat, Bp. 1931/1981, 30

Élete középső szakaszában a legtöbb ember megszokja a hétköznapok taposómalmát, és olyan gépiesen végzi mesterségét, ahogy nyakkendője csokrát köti meg reggelenként. Pedig hány olyan ember van ezek közt, aki valamikor saját egyénisége szerint akarta megformálni életét, sőt még a világot is meg akarta egy kissé változtatni! Ezek maguk sem tudják, mikor és hogyan rozsdásodtak meg, mikor és hogyan koptak el annyira, hogy beleférjenek a tucat-csomagolásba. Az a lelkesedés, mellyel átlagon felüli céljaikért munkálkodtak, éppen olyan észrevétlenül hűlt ki, mint minden ifjúkori szerelem. Így jutottak el odáig, hogy ifjúságuk lelke - ha fel is támadna - úgy érezné magát férfikoruk gondolatvilágában, mint egy kísértet a régi kastélyban, melyet új gazdája modern bútorokkal rakott tele. Nincs a lelki életnek még egy ilyen titokzatos, hajszálfinom jelensége, mint ez az átalakulás, mely lassanként, fokozatosan következett be náluk. Minden ismerősük, minden rokonuk hozzájárult egy-egy fertőző lehelettel, amint beszélgetés közben az aljas alkalmazkodás hazugságait hangoztatta vagy feltalálta piszkos tapasztalataiból levont korlátolt következtetéseit. De néha talán egy asszony szemsugara vakította meg őket annyira, hogy életük igazi útjáról mellékösvényre tévedtek..
MIDDLEMARCH, Idézi: Kenneth Roberts „Észak-nyugati átjáró” c. könyvében